A minap Abigéllel töltöttem az időt. Minőségit, ahogy manapság mondani szokás. 😜 Ami annyit tesz, hogy nem agyaltam a teendőkön, nem volt nálam telefon, de még csak az időt sem figyeltem, hogy mennyi telt el. (Ami nálam nagy szó… 😅🙆♀️ )
Olvasni szeretett volna nekem. Mondhattam volna, hogy “Persze drágám, olvass csak én meg teregetés közben hallgatom.” De éreztem, hogy most nagy szüksége van a teljes figyelmemre. Nem az olvasáson volt a valódi hangsúly, hanem rajtam. A személyemen, az energiámon. 👩❤️👩
Ezért hát leültem az ágyára és minden idegszálammal rá figyeltem. Megmondom őszintén, nem emlékszem minden egyes történetre amit olvasott, mert annyira elmélyültem benne, a lényében, az energiájában, hogy teljesen kikapcsolt a tudatom. Csak figyeltem őt és jöttek a kérdések:
💗 Ki vagy Te?
💗 Miét érkeztél a Földre?
💗 Miért jöttél épp ebbe a családi körbe?
💗 Miért választottál engem?
💗 Mit tudunk mi véghezvinni ketten?
💗 Mi az az erő mi téged mozgat?
💗 Mi az a tettem mely rád áldást hozhat?
💗 Mivel tudlak segíteni, hogy az utadat járhasd?
💗 Milyen példát mutassak, hogy láthass?
💗 Mit adhatok én, mi többé tehet téged?
💗 Mit tehetek azért, hogy az erődet megérezd?
Azt hiszem csak annyit, hogy megtalálom a békém
Az időmet adom neked s nem keresem a végét.
Ülök csak némán s rád hangolódva létezem
Ez a legtöbb mit adhatok: szívemmel figyellek.
🕊️🕊️🕊️
A verset ugyan a legkisebb ihlette, de mindhárom gyermekemre ugyanúgy vonatkozik. 💖💖💖
S nem csak az enyéimre, a tié(i)dre is.🤗 Fogalmazd meg a kérdéseidet, vagy tedd fel az iméntieket. S ha a lelkeddel kérdezel, a válaszok is meg fognak érkezni. 😇
Kívánok minden szülőnek és gyermekének sok-sok időtlen, egymásra hangolódó pillanatot. 💞
Szeretettel: Meli 💗🙏
