A halál ünnep, a lélek ünnepe
Mégsem tudunk itt a Földön mit kezdeni vele.
Sötétnek látjuk s tán félünk is tőle
Ha elmegy valaki sírunk, hogy mi lesz velünk nélküle.
Siratjuk a múltat, az együtt töltött időt
Siratjuk a már nélküle elérkező jövőt.
Az elménk sír ilyenkor, önmagát sajnálja
S tán picit azt is, ki átkelt a túlvilágra.
Szívünk hasad, a fájdalom szétfeszít
Nincs kit szeressünk tovább s ez kínok közé repít.
Szívünk míg dobog, földi szeretetre éhes
Ezért lesz a szerettünk eltávozása oly borzasztóan rémes.
De ha a lelkünkkel látunk, mely Égi szeretetre képes
Meglátjuk, hogy a távozás szép s vakítóan fényes.
Kiszabadul a lélek a testből, mely kalitkába zárta
Melybe csak tanulni érkezett s tapasztalni a földi világba.
Bejárta útját s egy sóhajtással tovább lép
Ünnepel a lélek s a Jóistenhez hazatér.
Szeretettel: Meli 🤗
