Fellélegzés a kisgyerekes hétköznapokban – visszajelzés (Lélekhang)

Andi egy, a 30-as évei végén járó két kisgyerekes anyuka. Az otthon lévő 2 éves mellett egy óvodás is színesíti a hétköznapokat.
Amikor engem felkeresett, már kezdtek összecsapni a feje felett a hullámok. Azt hiszem a legtöbb kisgyerekes anya ismeri azt az érzést, amikor a férj dolgozik, a közösségben lévő gyerek szinte folyamatosan hozza haza a vírusokat, közben az egyiket rendszeresen tornáztatni kellene, amihez a gyerkőcnek nem mindig van kedve, a másiknak leválási nehézségei vannak, ami szintén sok energiát kivesz.
Közben Andi a szülei kapcsolatának problémáit is magára vette és szépen lassan kezdett elveszni a rengeteg feladat és érzelmi teher között.

Számomra már az első alkalommal érzékelhető volt az az energiaáramlás, ami segítette Andi érzéseinek, gondolatainak letisztulását. Kíváncsi voltam, hogy ő ezt hogyan érzékelte, hogyan hatott rá, ezért megkértem, hogy foglalja össze a megéléseit.

A közös munka és lelki oldás azóta is tart. Az úton jöttek ugyan mélypontok, fizikai tünetek, de mindezeket átbeszélve, megkeresve és tudatosítva a tudattalan mozgató rugókat, szépen lassan Andi ezeken is átlendült és halad továbbra is önmaga felé.

Hálás vagyok, hogy kísérhetem ezen a csodálatos, felismerésekkel teli úton.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük