Valahol bennünk

Folyik az életünk, napok a napok után
A legnagyobb problémánk az, hogy meddig tart a maszk-abál.
Körülöttünk béke van, hisz nem folyik vér az utcán
Belül hordozzuk csak a háborút egy évszázada már.

Nem ropognak fegyverek, de sejtjeink őrzik a félszt
Nekünk a szüleink adták, ők pedig az övéiktől kapták a szenvedéssel átszőtt gént.
Őseink sorsát mi visszük így tovább
Cipeljük a terheket egy egész életen át.

Minden megerőszakolt nő velőt rázó sikolya
Minden fagyban, éhezésben eltöltött éjszaka.
Minden, harcban kapott seb
Minden, szívben ott maradt heg.
Minden, búcsú nélkül elvesztett fiú
Minden, bombával berobbantott kiút.
Minden, menedékbe zavaró sziréna
Minden, állati szintre süllyedt hiéna.
Minden áruló és minden hős
Minden, több ember helyett küzdő nő.
Minden árván maradt gyermek
Minden egyes pillanat, mi kétségbeesést keltett.
Minden értelmetlen szenvedés
Minden, elmét bontó rettegés.
Minden otthontalanná lett, romba dőlt épület
Minden, gyermek szemében megjelenő rémület.
Minden, fájdalmak közt kihunyt élet
Minden, embereket elpusztító méreg.
Minden egyes értelmetlen halál
Minden, egymástól szétszakított család.
Minden beteljesületlen szerelem
Minden, szívben ott rekedt szeretet.
Minden eldördült puska
Minden, közelbe becsapódott bomba.
Minden megtört lélek
Minden, ellenük elkövetett vétek.

Minden fájdalom, mi addig ismeretlen volt
Minden gyűlölet, mi a másik ellen szólt.
Minden könnycsepp, mit üres sírok felett ejtettek
Minden, sejtekbe kódolt félelem, mit az utódok csak sejthetnek.

Mindazt mit átéltek, valahol mi is magunkban hordozzuk
Így él bennünk minden nap békében is a háború.

fotó: saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük