Porszemnyi láncszem

Mögöttünk az ősök, előttünk az utódok
Így haladunk át együtt földi évmilliókon.
Megszületünk, élünk, követünk egy mintát
S ha elmegyünk, ki tudja belőlünk a jövő majd mit lát.

Jobban akarjuk csinálni, mint tették azt előttünk
Hogy sikerül vagy sem, nem a mi dolgunk, hogy eldöntsük.
Jön utánunk egy nemzedék, ki nálunk akar jobb lenni
S tán teszünk oly jót, mit ugyanúgy lehet cselekedni.

Bárhogy is lesz, jelentős az életünk
Hisz nekik jövőjük nem lehetne nélkülünk.
Kapocs vagyok én is, te is, múlt és jövő közt egy híd
Porszemnyi tán, mégis erős láncszem, mi mindig jobb életre hív.

fotó: Vida Zsolt

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük