Ne vésd fel

Ne vésd fel nevemet egy hideg kőre
Ne az legyek neked, kit leengednek a földbe.
Mert az már nem én leszek, csak egy élettelen test
Csak egy tok mely szürke, mert nélkülem élettelenül fest.

Én voltam az, ki éltettem lényem fényével
Tervezett utamat bejártam, elengedem most békével.
Engedd hát te is, hadd ölelje át a tűz
S belőle mi marad, ne legyen számodra nyűg.

Fogd meg azt a marék hamut s add át a tengernek
Ez az a közeg, mely leginkább otthonos a lelkemnek.
Ez vagyok én valójában, egy végtelen áramlás
Életről életre szálló boldog szárnyalás.

Az legyek hát neked, ki most boldogan repül
Ki a hullámok táncában vidáman csendül.
A Nap sugarával foglak cirógatni ezután
S a lágy szellő puhaságával csendesen ölellek át.

Az legyek számodra, aki a szívedben él
Így nem állhat már közöttünk sem idő, sem tér.
Én leszek a szeretet, mely lelkedet élteti
S ezt tőled soha senki már el nem veheti.

Ha fáj mégis a hiányom, gondolj arra hogyan szerettél
S a velem való kapcsolat által mennyivel gazdagabb lettél.
Adj hálát az Égnek, hogy ismerhettük egymást
S a hálától a szívedben minden bánat elszáll.

Ne vésd fel nevemet egy hideg kőre
Hisz egyszer az is martaléka lesz az időnek.
Ne egy sírkövön őrizd ki is vagyok én
Hisz én a szeretet vagyok, mely benned örökké tovább él.

fotó: Vida Julianna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük