Levetném a világot

Nem akarok gondolkodni,
Nem akarok megoldani.
Nem akarok haladni,
Nem akarok befogadni.

Ma csak lenni akarok,
Mint tető gerincén a galambok
Távol mindentől
Érzelemtől, embertől.

Ma levágnám magamról a világot,
Mint az elfonnyadt, leszáradt virágot.
Nem akarnék része lenni
Jó nekem most így, sehova sem menni.

Csak ülnék a nagy, végtelen csend közepén
Kapaszkodnék önmagamba a világnak peremén.
Nem kérdeznék, nem döntenék
A beszédes csendre értő figyelemmel lennék.

Figyelném a bennem élő Istent
Hogy rendez el egy szó nélkül mindent
Hogy gyújt bennem nyugtató világot
Ma levetném magamról a világot.

fotó: Vida Julianna

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük