Ősz

Őszbe hajlik már az idő, elballag a nyár
Búcsúzóul még visszanéz, felcsillan egy napsugár.
Ereje nincs már, csak simogatja arcom
Ez ad erőt mindig, minden hűvös hajnalon.

Ideje van a búcsúnak, hisz az idő kereke forog
Le kell hogy arass mindent, mit számodra a nyár hozott.
A csípős reggel felöltöztet, s takaróval betakar
Lépted alatt lágyan zörren a frissen lehullott avar.

A fa leveti mindenét, milye csak van
Elengedi termését, s koronáját beszínezi halkan.
Majd egyesével búcsút vesz minden levelétől
Nem szomorú hisz érzi, erre érett meg az idő.

Élj együtt a természettel, ne sirasd a nyarat
Az ősz számodra ugyanannyi kincset tartogat.
Ezer színt hogy meglásd, benned is mennyi van
Hűvös estét mi újra befelé, önmagadhoz hívogat.

fotó: saját

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük