Honnan tudod, hogy beszélni kell róla?

Ahány várandóság, annyiféle szülés.
Ahány szülés, annyiféle megszületés.
Ahány megszületés, annyiféle indulás.
Ahány indulás, annyiféle élet.
Ahány élet, annyiféle halál.
Ahány halál, annál sokkal többféle gyász.

Mindenkinek megvan a maga élménye, megélése a fentiekkel kapcsolatban.
De vajon mindegyik fel is van dolgozva?
Legyen az születés vagy legyen az halál.
Legyen az kezdet vagy legyen az vég.
Vagy bármi ami e kettő között történik.

Sokszor a jó élményeket is fel kell dolgozni, de a megrázóakat mindenképp érdemes, hogy ne cipeljük súlyukat hosszú éveken, netán egy egész életen át.
Hogy kínos beszélni arról ami nem a ki nem mondott elvárások, a “normák” szerint történt?
Hogy nehéz beszélni arról ami fáj?
Hogy tabu a halál, a gyász?

Ne legyen többé semmi kínos, nehezen kimondható vagy tabu! SEMMI! Beszéljetek róla! Bármikor, bárkinek amikor és akinek jónak érzitek.

fotó: saját


Ha úgy érzed nekem beszélnél róla, kattints a Lelkemmel segítlek menüre! Várlak szeretettel.

(A mai gondolatokat Péterfy-Novák Éva: Egyasszony című könyve ébresztette bennem.)


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük